A Japánban megrendezett High-Performance Metals Expo három napja alatt a NAVI Titanium standján a leggyakrabban átlapozott anyag nem egy termékprospektus volt, hanem egy szabványos összehasonlító táblázat. Ez egy A3-as méretű lap volt, a bal oldalon a JIS fokozatok és típusok, a jobb oldalon az ASTM és az EN megfelelői, középen nyilakkal összekötve, a sarkok pedig mind kutyafülűek. A vezető technikus szerint ez a diagram volt a legnehezebben elkészíthető, és a legértékesebb dolog ezen a kiállításon – mert a japán ügyfelek szinte mindig az első kérdése, hogy „Melyik JIS fokozatnak felel meg?”
Ez a levelezés maga nem bonyolult; ami összetett, az a mögöttes szokásos különbségekben rejlik. Japán ipari anyagrendszerének középpontjában a JIS áll. A tiszta titán a JIS H 4600 szerint az 1., 2., 3. és 4. típusba sorolható, főként a szakítószilárdság és a szennyeződéstartalom alapján, ami megfelel az ASTM B265 1–4. fokozatának; a legelterjedtebb titánötvözet, a Ti-6Al-4V a JIS-ben 60 típusként, az ASTM-ben pedig 5-ös típusként szerepel. A számok megegyeznek, de a vásárlót nem a számok foglalkoztatják. Amit igazán tudni akarnak, az az, hogy az Ön által megadott minőség megbízhatóan biztosítja-e a rajzaikon megkövetelt teljesítményt, és hogy van-e egyértelmű mechanizmusa a tételek közötti kis ingadozásokra.


Így a beszélgetés gyorsan átterelődött a „mi ez”-ről a „hogyan biztosítható”-ra. Másnap reggel leült egy repülőgép-alkatrészeket támogató cég beszerzési menedzsere, és először anyagtanúsítvány-mintát kért, majd megkérdezte, hogy a kemence tételszámát és a hőkezelési nyilvántartást hogyan hordják az áruval együtt, majd egy részletesebb kérdést tett fel: "Azonos kemenceszámú lapoknál, különböző irányú hengerlés után, hogyan lehet szabályozni a mechanikai tulajdonságok különbségeit?" A műszaki kolléga nem tért ki a kérdés elől, elmagyarázta a hengerlési irány, az izzítási rendszer és az anizotrópia kapcsolatát, és őszintén elmagyarázta, hogy mely mutatók szerepelnek a szabványokban, és melyeket szigorúan ellenőrzik belsőleg. Hallgatása után az illetékes becsukta a jegyzeteket, és azt mondta: „Egyértelműen elmagyarázta a határokat”, majd hagyott egy névjegykártyát.
A második gyakran megvitatott téma a titán anódok bevonórendszere volt. Sok résztvevő japán cég a hidrogén- és vízelektrolízis üzleti tervezési fázisában volt, és különösen érzékenyek voltak az elektrolizáló belsejében lévő anódoldalra. Egy berendezésgyártó mérnöke sokáig állt a fülke előtt, és a két sötét MMO-mintát bámulta, és a bevonat oxigénfejlődési súlytalansági arányáról és a cellafeszültség-növekedés görbéjéről érdeklődött. A csapat nem a "hosszú élettartamról" szóló kifejezést mutatta be, hanem kondicionált kísérleti adatok halmazát: adott áramsűrűség és közepes körülmények között, hány óra folyamatos működés után mennyi mV-tal nő a cella feszültsége, és milyen szinten veszít a bevonat súlyából. A másik ember folyamatosan kérdést tett fel, végül megkérdezte: "Mi van, ha az üzemi körülményeim eltérnek attól, amit Ön tesztelt?" A műszaki kolléga így válaszolt: "Ezek az adatok csak tájékoztató jellegűek. Az Ön működési körülményei alapján kis tételes ellenőrzést tudunk végezni." Ez a válasz egyértelműen minden ígéretnél megnyugtatóbb volt, mert amit akkor felvetett, az egy mintakérelem volt, nem pedig kedvezmény.


A harmadik megkerülhetetlen részlet a titánötvözet csavarok szorosan tapadásának kérdése volt. A fülkében található motorkerékpár-csavarkészlet eredetileg csak a megmunkálási képességek bemutatására szolgált, de számos precíziós gépeket gyártó vásárlót vonzott a megállásra. Egyikük egyenesen megkérdezte: "Hogyan oldják meg a Ti-6Al-4V menetek kérgését?" Ezt a kérdést nagyon szakszerűen tették fel – a titánötvözetek hajlamosak hideghegesztési reteszelést kialakítani hasonló anyagokkal az összeszerelés során, ami jól ismert probléma az iparban. A csapat válaszai kiterjedtek a felületkezelési tervekre, a kenőanyag-bevonat kiválasztására, valamint arra, hogy milyen összeszerelési feltételek mellett kell görcsoldó szereket használni. Egyértelműen beszéltek, és nem „a mi saját kézművességünkként” csomagolták. Az ügyfél bólintott, miután meghallotta, és azt mondta, hogy több cég termékét is használta: "Nem sok ilyen egyszerű."
Három nap elteltével a fülkén lévő A3-as referenciaasztal sarkai megfeketedtek, és sok ceruzás megjegyzést tettek rá, és mindezt a helyszínen, amikor az ügyfelek kérdéseket tettek fel. A bontási rendezvény napján a műszaki kolléga gondosan összehajtogatta a papírt és a személyes irattartójába tette. Azt mondta, ezt a dolgot nem lehet eldobni; Amikor visszatért, újra kellett készítenie egy teljesebb verziót, hozzáadva az EN-t és a GB-t, hogy elkészítse a főbb piacokat lefedő összehasonlító táblázatot. A csapatvezető megkérdezte, miért értékel ennyire egy lapot, mire gyorsan válaszolt: "Mert az ügyfél nem azt kérdezte, hogy mi van, hanem azt, hogy mihez tudnánk párosítani." "
A Makuhariból Tokió belvárosába tartó vonat zsúfolt volt; az autók nagy része megtelt a kiállításról éppen kivonult kollégákkal, mindegyik öltönyzsebébe feltekert plakátokkal. Egy műszaki kolléga az ajtónak dőlt, kezében az iratmappát szorongatta. Az ablakon kívül Chiba éjszakája volt, raktárak és logisztikai központok sora suhant el a szeme mellett. Hirtelen arra gondolt, hogy azokat a titánlemezeket, amelyek a kínai kikötőkből indulnak, valószínűleg egészen egy japán raktárig szállították, majd felvágták, feltekerték, és egy senki által láthatatlan berendezés valamelyik sarkába csomagolták. És ami lehetővé tette számukra, hogy idáig eljuthassanak, az gyakran az elrontott összehasonlító táblázat volt.

